Egyik kedves tekergő-rajongó megajándékozta honlapunkat egy izgalmas történettel. Köszönjük szépen Fannynak!

Amikor, egy kicsit bulizni is kell…                  

   A Roxfort reggeli mély csöndjét egy csörgőóra berregése zavarta meg. A tulajdonosa villámot megszégyenítő gyorsasággal ébredt fel rá és csapta le.

- Huhh… Ez meleg volt…- suttogta bele a szoba állott levegőjébe. – Szerencse, hogy senki sem ébredt fel…

  Azzal bevetette az ágyát, fel öltözött és halkan kisietett a még alvó barátaival teli lakosztályból. Óvatosan átment a klubhelységen, majd a portrélyukon, ezzel felébresztve a Kövérdáma szunyókálását. A mi titokzatos személyünk ezt követően a könyvtár felé vette az irányt.

  Eközben az elhagyott szobában Sirius és James  azon tanakodtak félálomban, hogy mi volt az előbb az a nagy csörömpölés. A vita végére már mindketten felébredtek olyan szinten, hogy rájöttek, hiányzik Remus és a zajt egy vekker adhatta ki. Ezt már csak össze kellett kombinálniuk ahhoz, hogy rájöjjenek mi is történhetett. Két másodperccel később mind kettőjükből ugyan az bukott ki.

- Holdsáp már megint elment tanulni, kora reggel! – aztán az órájukra pillantottak. – Még csak hajnali fél hat van! – hüledeztek tovább.

- Tudom, nem sokára itt vannak a vizsgák! De nem ennyire!- jegyezte meg Sirius.

- Szegény drága Holdsáp. – ingatta a fejét James. – Sajnos krónikus tanulási betegségben szenved. Lehet, hogy fertőző ezért mihamarabb segíteni kell a gondon. – folytatta kajánul.

- Hát, igen… Erre csak egy gyógyszer van…- nézett barátjára a másik. Majd egyszerre folytatták.

- A nevess ameddig bírsz Tekergő módra csíny… - dörzsölték össze tenyereiket  gonoszan.

   Ahhoz, hogy a heccet valóra tudják váltani, sajnos nekik is ki kellett kelniük a jó meleg és puha ágyból. De ez sem vette el kedvüket, mert tudták, amire készülnek az nagyon-nagy durranás lesz. Miután valahogy kipofozták a szobát ahhoz, hogy nyugodt szívvel elhagyhassák - mivel nem akarták szegény Petert kínos helyzetbe hozni. – elhagyták a hálótermet, majd a Griffenél klubhelységet és nekiláttak a hozzávalók beszerzéséhez illetve összegyűjtéséhez, aztán terep előkészítéséhet.

   Nyolcra pont végeztek. Már a Bájitaltan terem felé tartottak, amikor utolérte őket az áldozat.

-Szia Remus… Hol voltál már megint reggel? – színészkedtek a skacok.

- Á, csak átnéztem pár dolgot, meg beleolvastam pár könyvbe… - mesélte a fiú.

- Jaj, Holdsáp, mikor javulsz már meg? – kérdezték elszomorító képpel a többiek.

- De, ha a ti értelmezésetek szerint, „megjavulok” akkor kisegít majd nektek a dogáknál és a háziknál…

- Ne, hidd, hogy Te győztél! - nézett gonoszul Peter.

- Csak nem készültök valamire?

- Mi? Ugyan, dehogy is!

  De mielőtt erre bármit is válaszolhatott volna e nap frissen kelője, becsöngettek és mindenkinek el kellett csöndesednie, mert a hordóhajú Lumpsluck professzor már kezdte is az órát. Amin Remus szeretett volna figyelni, mert biztos volt benne, hogy ez az anyagrész benne lesz az RFB vizsgakérdésekben.

   Lassan vége lett az utolsó órának is, és mindenki kiment az udvarra friss levegőt szívni, mert már mindannyian tudták, hogy közeleg a tél, így csak most élvezhetik talán utoljára a szabadban jól magukat, télikabát nélkül. A négy jó barát is kint volt, de érdekes módon a csapat két fő csínytevője, mindenképp beakarta csábítani az épp tanulni akaró haverját a kastélyba.

- De minek akartok bemenni ilyen szép őszi napon? – kérdezte Remus. – Hisz nem ti mondtátok tegnap, hogy ameddig lehet szeretnétek élvezni a természetet?!

- Igen, de ez most egy kivételes alkalom! Most megszeretnénk menteni valakit attól, hogy zombi legyen!

- Ja, ez az!- helyeselte Peter.

- Na, jó! – sóhajtott, majd követte barátait a várkastély falain belülre.

  Fel baktattak klubhelységbe, onnan pedig a szobájuk ajtajához itt mind be mentek kivéve persze Remet.

- Hogy tudtam, hogy ezek megakarnak szivatni… - sóhajtott, majd türelmesen várta a végeredményt.

Nem sokára, pontosan két perc múlva nem bírta tovább és benyitott – ki gondolta volna,hogy ilyen kíváncsi a srác? – az ajtón. És meglepetésére négy teli vajsörös üveg némi popcorn és egy kis nyalánkság fogadta. De amint belépet az ajtót becsapta mögötte Peter és elé állt, ezzel megakadályozva, hogy bárki be- esetleg kijusson.

- Mi ez az egész?

- Semmi! Azt leszámítva, hogy nem mehetsz ki innen kb. …nem tudom meddig…- felelte Sirius.

- De ez mire jó? – kérdezte gyanakodva.

- Arra barátocskám, hogy ne tanuld péppé a fejed… - mosolygott gonoszul James a többi cselszövő kíséretében.

- Akkor csak ennyi?

- Igen. Azt leszámítva,hogy holnap nem kelsz megint…

- Jó, jó! Megígérem. De tényleg csak ennyi? Semmi gonosz tréfa…

- Nincs! – mondták megnyugtatóan a többiek – Csak kaja, pia, pihenés!

Akkor jó! Megnyugodtam… - fújta ki magát Holdsáp.

- Mondtuk, hogy csak azt akarjuk, ne csak tanulással töltsd az összes szabad idődet! – vágott Jams és Sirius ártatlan képet.

  Ezzel kezdetét vette egy nagyon bulis délután amin a Tekergők, kivételesen disztingválva hülyültek egy hatalmasat.

                     The End